Puszi és Ernesto – az én korosztályom így emlékszik rájuk. Dévényi Tibi bácsi műsorában bohóc párosként léptek fel, de nem is gondoltam volna, hogy fiatal korukban Európa szinte minden országában felléptek…
Puszi és Ernesto – az én korosztályom így emlékszik rájuk. Dévényi Tibi bácsi műsorában bohóc párosként léptek fel, de nem is gondoltam volna, hogy fiatal korukban Európa szinte minden országában felléptek artista-komikus számukkal. Üzleti történet ez is – Puszi, vagyis Kövesi Farkas Zsuzsanna a fellépőruhák szempontjából mesélte el a történetet, elsősorban unokája, Eötvös Krisztina (Costume Design Plans webshop) kérésére.
Az 1950-es években Magyarországon a fellépő artisták kosztümjei általában semennyi vagy kevés diszitéssel voltak ellátva, mivel abban az időben Magyarországon nem lehetett strasszokat és flittereket kapni. Meglepetés volt tehát ettől eltérőt látni.
1957-ben a férjem épp Spanyolországban szerepelt egy trio akrobatikus műsorszámban, és életében ott látott először csillogó fellépőruhákat és a táncosokon neccharisnyát, ami nagyon különleges volt számára. Férjem a spanyol szerződést megszakítva visszatért Magyarországra, és azt mondta nekem, hogy nagyon hiányoztam neki, és azt szeretné, hogy mindig mellette legyek.
Egyedül nem megy… és miért jó a kis alapanyagválaszték?
Mivel tornáztam és táncoltam, a férjem pedig nagyon jó komikus karakter volt, átbeszéltük a lehetőségeket, és az az ötletünk támadt, hogy rakjunk össze egy vicces táncos-akrobatikus műsorszámot!
Neki is álltunk keményen dolgozni rajta. Több hónap próba után ahhoz, hogy elkezdhessünk a műsorszámunkkal munkát vállalni, akkoriban szükséges volt az artista működési engedély, ehhez pedig be kellett mutatni a műsorszámot egy artisztikai vizsga bizottságnak, a budapesti Kamara Varietében. A vizsgára azonban fellépő ruha is kellett…
Akkoribban nem volt sok választék Magyarországon kosztüm anyagok terén, így hát vettem egy kék-fehér csíkos anyagot, és abból elkészítettem matróz stílusú kosztümünket, így matrózként mutattuk be a vizsgán a számot. Olyan nagy sikerünk volt, hogy a Kamara Varieté igazgatója több hónapos szerződést ajánlott, amit nagy örömmel elfogadtunk.
Egyik nap összehívta a társulatot az igazgató és azt mondta: “Jövő héten külföldi vendégeink lesznek az előadáson! Varieté igazgatók és különböző külföldi ügynökök, akik számokat keresnek különböző előadásokhoz.” Hát mondanom sem kell, hogy milyen izgatottak voltunk!
El is jött az a nap, amikor a legelső sorban ott ültek az ügynökök és más fontos emberek. Nagyon idegesek voltunk, de a fellépés jól sikerült. Előadás után a színpad mögött kiraktak egy papírt, amin azoknak az artistáknak a neve szerepelt, akik után valamelyik ügynök vagy igazgató érdeklődött. Meglepődve olvastuk hogy: “Duo Ernesto kéretik az irodába, a kelet-németországi Aeros Varieté szeretne velük tárgyalni”. Majd kiugrottunk a bőrünkből örömünkben. Le is szerződtettek minket a következő évre (1958) Lipcsébe – ez volt az első közös külföldi fellépésünk a férjemmel.
Lipcse után Kelet-Berlin: Friedrichstadt Palast
A lipcsei varietében egyik nap előadás után egy úriember keresett meg bennünket: ügynök volt, aki Kelet-Berlinbe, a Friedrichstadt Palast-ba keresett számokat a következő évre, és úgy találta, a mi számunk pont illene az ő előadásuk koncepciójába.
A vasfüggöny idején, és különösen az 1956-os forradalom után nehéz volt vízumot kapni – ezt meg is említettük neki. A válasza csak annyi volt, hogy “Majd mi azt elintézzük!” Megbeszéltük a részleteket, két hét múlva pedig hozta is a szerződést Lipcsébe!
Persze annyira nem voltunk tisztában vele, hogy hova is megyünk dolgozni, csak annyit jegyeztünk meg belőle, hogy Kelet-Berlin, és már ez roppant vonzó volt a számunkra! Amit nem tudtunk, hogy ez egy nagyon elismert és színvonalas revűműsor, a mai napig is a világ egyik legszínvonalasabb és legnagyobb színpadi revű műsorának tartják. Miután említettük a lipcsei kollégáinknak, hogy Berlinbe megyünk dolgozni a Friedrichstadt Palastba, mindnyájan mondták, hogy ez egy nagyon jó és felkapott hely, fantasztikus kosztümökkel és hatalmas díszlettel, tánckarral. Ezt hallván arra jutottunk, hogy nem léphetünk fel ilyen matrózruhában egy ilyen elit helyen…. Mikor lipcsei szerződésünk után hazatértünk, a fizetésünk nagy részét fellépőruhákra költöttük és szép elegáns ruhákat készítettünk a műsorszámunkhoz, remélve hogy megállja majd a helyét Berlinben…
1959 tavaszán izgatottan ki is utaztunk Kelet-Berlinbe, egy új világba. Ez volt politikailag Kelet-Németország kirakata, ahol mindent lehetett kapni és a szórakoztatás magas színvonalú volt. Meg akarták mutatni, hogy a szórakoztató ipar is lépést tart Nyugat-Németországgal.
Hajó díszlet – matrózruha nélkül?…
Miután elkezdőttek a próbák a Friedrichstadt Palast-ban, odajött hozzánk a rendező, és mondta, hogy mi a hajós jelenetben leszünk, ahol a díszlet egy hatalmas hajó és a táncos lányok matrózruhákban fognak táncolni, mi meg ebben a jelenetben adjuk elő a matrózos akrobatikus számunkat! Arra kértek, hogy vegyük fel a matrózruhánkat, hogy megnézhessék.
Egymásra néztünk a férjemmel és közöltük, hát a matróz ruha az nincs nálunk, mert mi új ruhákat csináltattunk… El kezdték fogni a fejüket, hogy most mi legyen, mert ugye egy részben azért fogta meg őket a szám, mert pont matrózstílusban csináltuk, és mivel a vízum miatt mi későn érkeztünk a próbákra, már nem volt idő, hogy az akrobatikához megfelelő matróz ruhát varrassanak számunkra az otthon maradott miatt.
Közölték velünk, hogy akkor öltözzünk fel az új fellépőruhánkba és mutassuk meg…
Eleget is tettünk a rendező kérésének. Izgatottva felöltöztünk és kivonultunk a hatalmas színpadra. Ahogy sétáltunk fel a színpadra az elegáns új ruhánkban, odakiáltott a rendező: “Ez az! Ez tökéletes lesz!”
A premier előadás után a Friedrichstadt Palast igazgatója odajött hozzánk, és csak annyit mondott: “Nagy karrier vár rátok Nyugaton!”
Csillogás, díszek, tollak…
Előadások alatt csodálkozva néztük a táncosok fellépő ruháit, hogy milyen csillogóak, díszesek és szexik voltak mindenféle strasszokkal, tollakkal díszítve…
Ott vettük észre igazán, hogy milyen fontos szerepet játszik egy műsorszámnál az elegáns megjelenésű kosztüm, a fellépőruha. Nagyon hamar rájöttünk arra, hogy csak úgy tudunk tovább lépni, ha komolyabb súlyt fektetünk a kosztümjeinkre! Több havi keresetünket költöttük ezután színpadi ruhákra, hisz fontos volt a műsorszámunkban az igényes megjelenés. Miután megtudtuk, hogy a táncoslányoknak Nyugat-Berlinből hozzák a különböző csillogó díszítéseket, mi is átmentünk, hogy bevásároljuk. A fal előtt még nem volt olyan nehéz az átjutás, és mivel mi előadóművészek voltunk, nekünk speciális diplomata vízumunk volt, amivel bármikor átmehettünk, ahányszor csak akartunk, és bármit átvihettünk nyugatról keletre!
A szovjet turné, avagy “ez a szoknya kurta…”
Kelet-Berlin után visszatértünk Magyarországra. A MACIVA, vagyis a Magyar Cirkusz és Varieté egy komplett magyar előadást küldött ki a kommunista Szovjetunióba többhónapos szerződésre, ahol a társulat a Szovjetunió nagyobb városainak kőcirkusz épületeiben tartott előadást.
Kelet-Berlinben láttam, mennyire fontos a szexi ruha, úgy gondoltam, hogy a szovjet turnéra horgolok magamnak valami egyedi, szexi fellépőruhát. Az egész ruha horgolással készült, épp hogy a női bájaimat takarta…
Épp Moszkvában volt a társulat fellépése, amikor a magyar állami cirkusztól az egész delegáció jött megnézni az előadást. Előadás után hivatták magukhoz a társulatvezetőt és kérdőre vonták, hogy a Duo Ernesto műsorszámában mégis mi az a ruha, ami a hölgyön van?? Nem nyerte el a tetszésüket a fellépő ruhám… A társulatvezető jelentette is az esetet a MACIVÁ-nak táviratban! Mi persze erről semmit se tudtunk.
Kirúgás: a karrier legfőbb támogatója
Miután lejárt a szovjet szerződés, és visszatértünk Magyarországra, behívattak a MACIVA irodájába, és közölték velünk, hogy a szovjetek sértésnek vették a fellépőruhámat és kozmopolitáknak, vagyis “nyugat imádóknak” neveztek minket.
Közölték velünk, hogy így nem lehetünk tovább MACIVA artisták, és kirúgtak minket. Kijelentették, hogy bármilyen szerződésünk lesz a jövőben, azt kötelesek vagyunk bejelenteni, és a szerződésben foglalt fellépti díj 10%-át be kell fizetnünk. Ellenben intézik a vízumot és biztosítják, hogy családtagjaink látogathassanak! Ha elmulasztjuk a 10% befizetését, akkor bevonják a működési engedélyünket és útlevelünket.
Természetesen elfogadtuk a feltételeket és boldogan jöttünk ki az irodából, hisz ezáltal a keresetünk megtöbbszörőződik, és már teli voltunk különböző felkérésekkel nyugatra és keletre.
Ezek után igazán beindult a karrierünk, ahogy a Friedrichstadt Palast igazgatója megjósolta! Jobbnál jobb helyeken léptünk fel egész Európaszerte, előre 2-3 évre már le voltunk szerződtetve.
A történet lejegyzéséért és a közléshez adott engedélyért köszönet Richter Sebastian-nak, a Quick Change Dance honlap tulajdonosának.