December 24-én délután 4 órakor az emberek többsége karácsonyfát díszít, halat paníroz, keresi a karácsonyi asztalterítőt és hasonló jókat csinál. A legutóbbi december 24-én délután 4 órakor szemrehányó hangvételű e-mailt kaptunk D.L.-től, miszerint tragikusan pocsék a weboldalunk helyesírása, leginkább a szavak egybe- és különírásáról nincs fogalmunk sem. Őt természetesen nem tudtuk meggyőzni, hogy váljon ügyfelünkké, és szerinte aki így tud helyesen írni, az másokat sem fog meggyőzni róla, hogy vele kell hogy irattassák a weboldaluk szövegét.
Erre válaszként annyit írhattunk volna neki, hogy “Önnek is boldog karácsonyt kívánunk!”, de nem tettük.
Nyilvánvaló, hogy jómagam is vétek helyesírási hibákat, de merem remélni, hogy ez azért annyira nem jellemző. Legalábbis igyekszem észrevenni még az elütéseket is.
Arról kár is lenne értekezni, hogy milyen helyesírású emberek keresnek meg bennünket, hányan írják a “milyen” helyett azt, hogy “mien” és hányan gondolják, hogy az “engedély” pontos j. Sokan.
Ami azonban megér egy külön blogbejegyzést, az az egybeírás és különírás, valamint mindezek honlapon betöltött szerepe.
Mit jelent a SEO az írásnál?
A SEO, vagyis a keresőoptimalizálás röviden szólva azt jelenti, hogy minden mondatot azért IS írunk le, hogy azt a Google robotjai feltérképezzék és az adott szóra a weboldalunk megjelenjen a Google találati listán. Ez a weboldal jelen pillanatban közel 4000 (4 ezer) kifejezésre jelenik meg. Mivel körülbelül 400 oldalunk van, ez oldalanként átlagosan 10 kifejezést jelent.
A Google működése szerint pedig arra a szóra vagy kifejezésre jön fel a weboldal, ami szerepel is az oldalon, de legalábbis annak rokonértelmű szava szerepel. (Ha iszonyúan korrekt akarnék lenni, akkor erről két kitérővel újabb két cikket tudnék írni, de ezt most nem teszem, foglalkozzunk csak a nagy vonalakkal!)
A weboldalon azt a szót kell használnom, amit a nép beír a Google-ba. Pont.
A pesszimista szcenárió szerint minél butább lesz a nép, annál több weboldalon kell majd “mien”-nek írni a “milyen”-t, de azért reménykedjünk. A Google azonban a többségi szavazás szerint működik, és ezt még akkor is figyelembe kell venni, ha nem fűlik a fogunk hozzá.
Ez igaz minden szakkifejezésre is, amelyeket az átlagember sokszor HELYTELENÜL ismer és használ – a szakmának viszont nem tudunk eladni.
A SEO szövegírás során tehát a potenciális vevő fejével kell gondolkodni, sőt, ki kell tekinteni valamilyen szinten a konkurenciára is, hiszen mi együtt neveljük a vevőt… Én hiába irtóztam hosszú éveken keresztül az angol rövidítésektől, mint pl. a SEO, a versenytársaink új kifejezést tanítottak a vevőknek: a SEÓZÁS-t.
Gondoljuk csak végig, hogy ha ilyen szinten tudja befolyásolni a vevők szóhasználatát az internet, akkor ebben a témában milyen aprócska dolog is az egybeírás és a különírás…
Speciális karakterek…
A D.L. által kifogásolt esetekben a kötőjel volt az a karakter, amelyet nem használtam, pedig kellett volna.
Gondoljuk csak végig! Az elmúlt hónapban hány saját keresésünknél írtuk be a kifejezésünkbe a kötőjelet…
Tippelek: EGYSZER SEM. Az a fránya kötőjel viszont úgy ragad be két szó közé, mintha egy akármilyen más karakter lenne (vagyis betű). A Google, amely a szemantikus keresés bevezetése óta egyre jobban okosodik, ezzel túl sokat nem foglalkozik, annál is inkább, mert az ő agya jellemzően angol, ahol a kötőjeles írásmód … hm, gondolkodom, láttam-e ilyet egyáltalán… ritka, mint a fehér holló.
Vagyis ha egy speciális karaktert beékelek két szó közé, hovatovább hozzátapasztom a szóhoz, akkor bizony az egy másik szó lesz a Google számára.
Odáig már el se menjünk a gondolkodásban, hogy milyen nehéz is a mi agglutináló (tapasztó) nyelvünknek megfelelnie a Google angol agyának, ahol a maximális nyelvtani vekengés az egyes szám vagy többes szám kérdésben van, magyarul tegyünk-e egy -s-et a főnév (és egyben kulcsszó) végére…
Na kérem, EZÉRT magyartalanok a weboldalak szövegei sok esetben, mert bizony a szövegíró leteszi a haját, hogy úgy hozzon össze akár limitált helyre értelmes szöveget, hogy abban egy szál toldalék vagy rag ne legyen, ráadásul még figyelembe vegyen 2-3 további webszövegírási szabályt is.
Marketing szöveg, marketing szövegíró, marketingszöveg író … vagy valami más?
A kötőjeles írásmód FELTÉTELEZI, hogy a kötőjel előtt és után álló szó önmagában értelmes és létező szó.
Marketingszöveg azonban nem létezik… Reklámszöveg igen. Pfff.
Az Istenadta nép a marketinges hablatyolást hívja “marketingszöveg”-nek vagy “marketing szöveg”-nek. Amikor ezt keresik a neten, akkor frappáns sorokra vágynak, amik tutira el fogják adni a portékájukat. Amellett persze, hogy ilyen alapból nem létezik, ők valójában a marketingkommunikáció egyik elemének, a reklámnak az egyik alkotóelemére, a reklámszövegre vágynak.
Na de mit is akarok én? Ezt hosszasan magyarázni akár D.L-nek, vagy eladni a szolgáltatásomat egy laikusnak? Azt hiszem, ez nem kérdés.
A fentiekből tehát következik, hogy önmagában az az összetétel is értelmetlen, hogy “marketing szövegíró”, mert a szövegíró ugyan létező szakma, de elétenni egy olyan szót, amely a reklámnál jóval nagyobb területet fed le, eléggé értelmetlen.
Webszöveg és webszövegírás
Használjuk ezeket a kifejezéseket is, amelyek – vélelmezem – előbb-utóbb bevesz a népnyelv, ahogy a SEO-t is bevette, ezek a szavak ugyanis ugyanúgy az angolból jönnek át fordítással: webcopy, website copywriting, website copy. (A copy jelen esetben itt nem másolatot jelent, hanem a copywriter = reklámszöveg író szóból származott át.)
Remélem, sikerült a kedves Olvasót meggyőzni róla, hogy helyesírási hibáim egy része legalábbis nem tudatlanságból került fel erre a weboldalra. Botorság tehát tudatlanságból kritizálni.:)))
