Hónapok óta figyelem a környék új sláger kiskereskedelmének, a használtruha turkálóknak a maguk kis csendes evolúcióját. Hihetetlenül érdekes, ahogy változnak, alakulnak, új szereplők lépnek be és ki erről a piacról, miközben persze ne feledkezzünk meg a nagy versenytárs kínai piacokról. Milyen típusú turkálók vannak?
Hónapok óta figyelem a környék új sláger kiskereskedelmének, a használtruha turkálóknak a maguk kis csendes evolúcióját. Hihetetlenül érdekes, ahogy változnak, alakulnak, új szereplők lépnek be és ki erről a piacról, miközben persze ne feledkezzünk meg a nagy versenytárs kínai piacokról.
Milyen típusú turkálók vannak?
A) a heti piacon felbukkanó, nyílt színi turkáló
Mindkét helyi piacon itt nálunk van ilyen árus, és elképesztően jól fel van osztva köztük a piac. Mindegyik darabárat használ, van kifejezetten drága, de jó minőség, van egy olcsó, de elég rossz minőség, és per pillanat szabadon marad a középkategória (aki volt, de egy piaci átszervezés miatt eltűnt). Ugyanezen a piacon vannak zárt helyen, boltban árusítók is, akik nagy baklövést követnek el azzal, hogy kétszeres áron adják azt, amit az épület másik oldalán egy kisebb kutakodás árán meg lehet szerezni.
B) nagyobb forgalmú helyen (közlekedési csomópont, stb.) lévő bolti turkáló
Itt már nagyobb a szórás, már ami pl. az árat illeti. Az ár adott esetben itt is kétszeres-háromszoros, amit azzal próbálnak indokolni, hogy vállfára teszik ki a portékát.
C) elitnek tűnő, új lakópark alagsorában létrehozott bolt
Ez olyan gyorsan bezárt, hogy nem tudtam közelebbről szemügyre venni, mi rejtőzik az angol zászló színeivel felmatricázott kirakat mögött, pedig kíváncsi lettem volna. Kicsit ebbe a kategóriába sorolható a játszóház mellett gyerekruhára specializálódott bolt is, ami egy nagyon jól eltalált ötlet bolthely szempontjából, bár a forgalmáról nem sok fogalmam van.
Milyen a turkáló embertípusa?
Itt is többféle felosztás létezik véleményem szerint.
A) kisnyugdíjas
Ők azok, akik anyagi lehetőségeik korlátozottsága miatt mennek a turkálóba. Meglepő módon azt mondom, ők a kisebbség!
B) turkáló fanatikusok – a “jó vétel” és a kincskeresés megszállottjai
Na, egészen biztosan ők vannak többen, erre a nyakamat teszem. Ők nem a rászorultság miatt túrnak, hanem a keresés és rátalálás élménye miatt. Különleges ismertetőjegyük, hogy feltűnően jól öltözöttek – na ja, sikerült isteni cuccokat vadászniuk – és ruháikat nagy büszkeséggel viselik. Ha lelki társra lelnek, megbeszélik a legjobb vadászataik eredményét és az új lelőhelyeket. Valódi kis közösség verbuválódik a körükben, tudják a másikról, hogy az éppen akkor mit keres és milyen méretben, és segítőkészen átdobják a ruhakupac egyik oldaláról a másikra a kibányászott koh-i-noor gyémántot “Nézze csak meg ezt a nadrágot! Nem jó ez magának?”. Sőt, jobb napjukon divattanácsadókká lépnek elő: “Ezt nehogy itthagyja, nagyon jól áll magának! 500-ért a bolondnak is megéri!”
És itt érkeztünk el a legkritikusabb ponthoz: megfigyeléseim szerint rengeteg turkáló bolt tönkremegy. Ennek két oka van: 1. árpolitika, 2. eladáshelyi marketing. Részletesen:
1. árpolitika
Ha már turka, ne akarjon rajta óriásit kaszálni a boltos (tulajdonos). Mindenki tudja, miről beszélünk, itt egy kis lyuk, ott egy kis folt, szóval ez messze nem az a kategória, amiért akár ugyanannyit el lehetne kérni, mint egy kínai cuccért, még akkor sem, ha minőségben még ilyen hendikeppel is állja a versenyt a használt nyugati cucc.
2. eladáshelyi marketing – póriasabban a bolt berendezése
A legtöbb használtruha boltos elköveti azt a hibát, hogy megpróbálja a használt cuccot úgy bemutatni, mint amilyen módon az új ruhákat is árulják. Vállfán, hosszú rudakon, egyet-egyet kiemelve és bemutatva a maga valójában. Lehetséges, hogy rászoruló kisnyugdíjasoknak ez be is jön, hiszen ők cikinek érzik a turkálást, ők csak beszaladnának, fognák a cuccot és vinnék, nehogy véletlenül valami ismerős meglássa őket.
De más eset a függők csoportja! Tőlük pont a turkálás lényegét, a búvárkodás esszenciáját veszik el, ha nem ők bucskázhatnak bele a ruhakupacba, és diadalittas fejjel húzhatnák elő a valódi Boss inget vagy Armani farmert az igazán ígéretes tellérből. (Mert ugye azon a nyomvonalon, ahol egy Boss ing volt, valahol KELL lennie egy másik márkás cuccnak is! (A turkálás 1. törvénye)
Tehát a nyerő kombináció a következő (ha valaki okvetlen boltot akar bérelni, és nem a helyi piacon néhány asztalt):
- forgalmas csomópontban nyitott bolt, de vigyázat! soha nem csillivilli!
- visszafogott árképzés, ami lehet kilós és darabra számított is, árszínvonalában a közelben található kínai ruházati bolt árszínvonalának maximum a 75%-án
- óriási kosarak, ruhák vállfán maximum a falfestés hibáinak eltakarására
- jó világítás (különben a vakondok nem látják a tellért)
Hogyan reklámozzak egy turkálót?
Kivételesen azt mondom, itt számít szórólap. Különösen akkor, ha egyben árengedményre jogosító kupon is – ezzel ugyanis még jobban megcsiklandozzuk a vadászatra mindig éhes turkáló-függők ösztöneit (“itt duplán jó bolt várható!” – ezt a szagot érzik)
A honlapnak is osztok lapot (szórólapot, hehehe – hű de szar vicc volt…): az emberek ugyanis minden ellenkező híreszteléssel ellentétben keresik a boltokat a neten. Nyitvatartás, árak, pontos cím mindenképpen szükséges, és ami a függők agyában külön rekeszben tárolódik: MIKOR VAN BÁLABONTÁS? (De akkor tényleg legyen is!) Persze a honlap is csak akkor ér valamit, ha fel is jön a Gúgliban. Ez az optimalizált honlapkészítés.
Végezetül arról, hogy mi a konkrét helyzet itt nálunk: a piacos társaság működik, piac nagyjából felosztva, ott nem sok minden változik. A lőrinci piac szomszédságában tudomásom szerint 3 turkáló bolt is van. Egy régi (neki valószínűleg megvan a vevőköre), egy új (nagyon rossz helyen sikerült kibérelnie egy üzletet) és egy még újabb, aki ugyan kiesik a fő vevőáramlási útvonalból, de jobb áron dolgozik, mint a nyílt színí piacosok. Izgalommal figyelem, fogja-e bírni az árversenyt. Én drukkolok neki, mint ahogy drukkolok a piacosoknak és a régieknek is.
Megjelent a Marketing Izék blogon 2010. 02. 07.
