Rejtélyes és megfoghatatlan, miért nézegetjük folyamatosan a Facebook hírfolyamunkat? Mi az, ami vonz a Facebookon? Miért nem lehet ellenállni a vonzásnak? Vagy mégis lehet?
Először is, értsük meg, miért is nézünk folyamatosan az oldalunkra, vagy miért nézegetjük, hogy kaptunk-e e-mailt.
A választ az agyunk ősi működésében kell keresnünk. Agyunk arra van berendezkedve, hogy figyelje a környezetet, és azonnal megtalálja, mi az, ami új elem benne. Egykor ez a viselkedés a túlélésünket jelentette, hiszen a lopakodó vadállatot időben észre kellett venni és menekülni előle. A számítógép monitoron vagy az okostelefonon megjelenő új üzenet jelzés azt üzeni agyunknak, hogy valami új van a környezetben, ideje megnézni, vajon mi az, hiszen a tájékozottság egyben helyzeti előnyt is jelent a túlélésért folytatott versenyben.
Mi történik akkor, ha megnéztük az új üzenetet vagy a Facebookon a legújabb hírt? Megnyugszunk, hiszen már “hatalmunkban van” a környezetünkben bekövetkezett változás, már mindent tudunk. Igen ám, de a rendszer úgy van beállítva, hogy ne érezhessük magunkat túl sokáig biztonságban… Megjelenik az újabb kis piros jelzés, hogy valami újdonság megint van.
Az ördögi kör pedig folytatódik: nemcsak jól értesültek leszünk, de elsők között láthatjuk ismerőseink megosztását, nem maradunk ki sem a hírekből, sem a szórakozásból. Nélkülünk nincs buli! Ez egy fajta megelégedettséggel tölt el minket, ami bizony függést okoz… Sőt, mivel egy aggodalom is társul hozzá (kimaradok valamiből; nem veszem észre, hogy milyen változás történt a környezetemben), így kényszeres is lehet ez a függés. Olyan, mint amikor valaki kényszeresen takarít vagy örökké kezet mos.
Az okostelefon és a Facebook azonban pajzsként is jó szolgálatot tesz. A járműveken vagy olyan helyeken, ahol frusztráló lenne a többi emberrel való kapcsolatteremtés, sőt, egyenesen a szemkontaktus felvétele, egy okostelefon kiváló ürügy ezek elkerülésére. Ráadásul az okostelefonból ránk áradó ingerek sokkal izgalmasabbak, mint egy unalmas utazás vagy sorbanállás.
216 egyetemi hallgató részvételével végeztek kutatást arról, mennyi időnként ellenőrzik mobiltelefonjaikat. A kutatás azt találta, hogy a tipikus egyetemi hallgató egy átlagos napon több mint 60-szor oldotta fel a billentyűzárat telefonján, naponta körülbelül 220 percet töltve a telefonnal. Ez praktikusan azt jelenti, hogy bár ez idő alatt tanulniuk kellett volna, 1 óra alatt 3-szor, 4-szer nyúltak a telefonhoz, 3-4 percre. Az emberek átlagosan 15 percenként nézik meg telefonjukat, még figyelmeztető üzenetek nélkül is. Ha elveszik tőlük telefonjukat, magas szintű idegességet élnek át addig, amíg azt vissza nem kapják. (Dr. Larry Rosen kutatása)
A marketing és a Facebook-függés…
Hasznára lehet-e a marketingesnek, ha a Facebook hirdetést használja, bekerülve ezáltal a hírfolyamba, hírként mutatkozva a felhasználónak? Mit lehet ezzel elérni? Mikor lehet üzleti hasznot húzni ebből a felhasználói viselkedésből?
Nos, a helyzet az, hogy nem mindegy, mit akarunk eladni!
Ássunk a mélyére annak, hogy vajon a mi portékánk célcsoportja és a Facebook függők csoportja mennyire esik egybe!
Éljünk feltételezésekkel, hipotézisekkel, hogy kik azok, akik minden reggelijüket és ebédjüket kiposztolják és lájkolják az ismerőseik reggelijét is… Főleg nők, akiknek fontos a szociális kapcsolati háló? Alkalmazottak, akiknek a munkaidejük így is, úgy is fizetve van? Diákok, akiknek okostelefonjuk már van, de nem biztos, hogy óriási vásárlóerővel rendelkeznek?
Előre megmondani ezt lehetetlen, ehhez meg kell szondázni a Facebookot – persze ésszel beállítva a hirdetési kampányt és követve az eredményeket.
Vagyis a válasz röviden annyi, hogy ha a mi számunkra értékes a Facebookon élő célcsoport, akkor hatékony lehet a számunkra a Facebook hirdetés, de általánosan üdvös eszköznek semmiképp nem nevezhetjük.
Hogyan lehet leszokni a Facebook nézegetéséről?
Ha a kedves Olvasó netán úgy találja, a szükségesnél több idejét tölti a Facebookon, megfontolandó a leszokás!
A válasz roppant egyszerű: más irányú elfoglaltsággal! [Nyilván azoknál, akiknél már kialakult a függés, még szakember segítségére is szükség lehet.]
Első lépésként kapcsoljuk ki a Facebookot, és csak naponta egy-két alkalommal kapcsoljuk be. 1-2 hét után látni fogjuk, semmiből se maradtunk ki, sőt, ismerőst se veszítünk azzal, hogy nem vagyunk ott!:) Tudatosítsuk magunkban, hogy MIÉRT is néztünk unos-untalan a Facebook üzenetekre. Ha tudjuk, hogy ezt barlanglakó ősember agyunk műveli velünk, már könnyebben tudunk tenni ellene.
Második lépésként – ha utazás közben használtuk a Facebookot – fedezzük fel újra a Gutenberg galaxist, vagyis a könyvből olvasást! Figyelmünk is újra koncentráltabb lesz, visszanyerjük régi türelmünket, amit elvesztettünk azzal, hogy a Facebook híreket mindössze csak pásztázó olvasással olvastuk.
5 dolog, amiben biztosan nyerünk a Facebookról való leszokással
- Sokkal jobban haladunk a munkával, hiszen nincsenek az egy órán belüli, többszöri megszakítások.
- Megtanuljuk, hogy “like” szó jelentése teljes más. A Facebookon lájkolni nem azt jelenti, hogy valóban tetszik is az, amit látunk. Sokszor kötelező ujjgyakorlatok, kötelességként ismerőseink felé…
- Észre fogjuk venni, hogy felszínességünk eltűnőben… Valamivel vagy foglalkozunk – és akkor többet foglalkozunk vele, mint 45 másodperc -, vagy nem. De akkor időt sem pocsékolunk rá. A folyamatosan továbbgördített hírfolyam ugyanis legtöbbször csak félinformációkat nyújt.
- Jobban fogjuk érezni saját magunkat saját bőrünkben, saját körülményeink között. Ha nyaralási képeinket vagy legújabb frizuránkat nem lájkolják elegen, az már kiindulópont lehet a frusztrációhoz, az értéktelenség érzéséhez. Jobb ennek elébe menni és felhagyni a nyaralási képek, új frizurák és öltözködési stílus posztolásával.
- Kevésbé leszünk irigyek és féltékenyek. Németországban folytattak kutatásokat arról, hogy azok az emberek, akik fent voltak a Facebookon és látták ismerőseik új autóját, új telefonját és más birtoktárgyait, irigységet és féltékenységet éreztek.
Meddig lesz még Facebook?
Az elmúlt években megfigyelhető, hogy a Facebook kezd átlendülni termékélet-görbéjének csúcsán, magyarul a használata csökkenőben van. A Facebook folyamatos próbálkozása és küzdelme azért, hogy megnöveljék a hirdetésekből származó bevételüket szintén egyre jobban körvonalazódott.
Nehéz lenne pontosan megállapítani, hogy mennyien, kik és hogyan használják a Facebookot. Már napvilágot láttak az első adatok, amelyek a használat csökkenését mutatják.
Kerüljük meg a kérdést, és indirekt módon nézzük meg az adatokat!
Hányan kerestek rá a “Facebook” szóra a Google-ban? Nos, az adatokat pont úgy kell értékelni, amit mutatnak: a trend az érdekes belőle!
Íme:
Innentől a kedves Olvasóra bízom, hogy ő hogyan rakja össze a mozaikot!
Források és olvasnivaló a témában:
https://www.psychologytoday.com/us/blog/rewired-the-psychology-technology/201507/is-the-real-reason-you-cant-stop-checking-your-phone
https://www.lifehack.org/articles/communication/when-you-stop-checking-facebook-constantly-these-10-things-will-happen.html
